Mindannyian tudjuk, hogy milyen furcsa érzés találkozni a saját múltunkkal: szerelmekkel, régi grundokkal, kocsmákkal, iskolákkal, egykori tanárokkal, katonatársakkal. És laktanyákkal is persze…

Optika barátunkat a sors (pontosabban saját elhatározása) 23 év után ismét elvitte oda, ahol egykoron katonáskodott. Biztos vagyok abban, hogy beszámolója és fényképei nem csak azokat fogják érdekelni, akik Zalaegerszegen húztak csizmát.


Már többször esett szó a szerzőtársak, valamint az én írásaimban, illetve a hozzászólásokban a zalaegerszegi laktanyáról. 1986 augusztusától 1987 augusztusáig töltöttem ott a sorkatonai szolgálatot, ahová most, a nemrégiben elmúlt év novemberében, 23 év elteltével a családdal visszatértem. Pár napig az egykori laktanya 2. zászlóaljának épületében laktunk, amely manapság helyet ad a Budapesti Gazdasági Főiskola Pénzügyi és Számviteli Kara Zalaegerszegi Intézete (ezután egyszerűen főiskolaként fogom emlegetni) kollégiumának. Javaslom, hogy az üdülés alatt készített és néhány, internetről letöltött fénykép segítségével tegyünk egy virtuális sétát.
Először nézzük meg a laktanyát madártávlatból. A kép az egykori laktanya teljes 47 hektáros területét mutatja. Ebből egészen pici részt használ jelenleg a Magyar Honvédség (jobb alsó sarokban pirossal bekeretezve), a kékkel jelölt terület a főiskoláé. Az egykori telephelyen számos cég működik, a sportpályát pedig teljesen felverte a gaz. 
 
Kezdjük a sétánkat a laktanya előtti parkban. Ezen a helyen 2009. szeptember 2-án egy emlékművet avattak, amely felidézi a katonai szolgálat teljesítése során elhunytak emlékét, de utal minden katona, polgári dolgozó tevékenységére is. A laktanyát 1949-ben adták át és 1986-ban 1996-ban zárták be.  
 
A laktanyának két bejárata is volt, szinte egymás mellett. A baloldali kapu vezet az előbb említett, jelenleg is honvédségi területre, ahol a MH Nyugat-magyarországi Hadkiegészítő Parancsnokság Toborzó és Érdekvédelmi Irodája található. Ezen a helyen van a Honvédség nyugdíjas klubja is. Érdemes megnézni az egykori helyőrség fellelhető emléktárgyainak fényképeiből összeállított tárlatot, amely Szabó László nyugállományú alezredes úr tiszteletre méltó gyűjtőmunkájának eredménye.  A tárlaton valóságos déjà vu érzés fogott el. Ezek közül is kiemelnék egy makettet, amelyet annak idején az őrségoktatások során fel is használtak. Érdekes összehasonlítani a régi makettet a napjaink madártávlati képével. Néhány tárgyi emlék a kiállításról. Aki Zalaegerszegen jár, ne mulassza el megnézni a kiállítást, amely csak időszakosan van nyitva. Előtte egyeztetni kell Szabó László alezredes úrral, aki ugyancsak örömmel várja a zalaegerszegi laktanyával kapcsolatos fényképeket, emléktárgyakat. Az alezredes úr a következő email-címen érhető el: szabo[pont]laszlo[pont]zala[kukac]gmail[pont]com.
 
Lépjünk be a másik kapun és folytassuk a sétánkat. Rögtön a kapu után balra található az egykori parancsnoki épület. A séta során feltűnő, hogy bár a terület funkciója teljesen más, de a betonkerítés még mindig áll.
 Az alakuló tér felé vezető út mellől néhány épületet lebontottak. Így már nem találtam a laktanyakönyvtárat (csapatmúzeum), valamint a gyengélkedőt (ezredfürdő). Viszont a Petőfi Sándor szobor először teljesen zavarba hozott, mert erre nem emlékeztem. Azóta tudtam meg, hogy a szobor kb. 1990 óta található ezen a helyen. 

A sétát folytatva az alakulótéren találjuk magunkat, amelyet a főiskolások is ezen a néven emlegetnek, viszont már nem kaviccsal van beborítva, hanem füvesítették. A sportcélú hasznosításra utal egy-két kézilabda-kapu. A vigyázzmenetek betonja még most is megvan, viszont a tribün már nincs a helyén.
 
Ha a sétánkat folytatjuk, rövidesen elérünk az egykori Oktatási épülethez. Itt az őrségre való felkészítések során jártunk. És ha már az őrségnél tartok, következzen is a híres-hírhedt Piros Kilences, ami az őrszolgálat pihenőhelye és a fogda volt. Bár az épület nagyon rossz állapotúnak tűnik, a főiskola ma is használja, mégpedig irodaszer-raktárnak.
 
Rövidesen a gyíkvárhoz, azaz a felderítők szálláshelyére érkezünk, amire szinte nem is emlékeztem. Szerintem az egy év alatt még a közelükbe se mentem túl gyakran.
 
Egy kicsit távolabb található az 1. zászlóalj épülete. Az épületben a jelek szerint nem nagyon járt senki, amióta az utolsó katona elhagyta a laktanya területét. Számomra azért fontos ez az épület, mert itt töltöttem el majdnem egy évet. Az egyik képen bejelöltem egykori körleteim ablakait. Ezúttal nem volt lehetőség bemenni, de a hátsó bejáratnál a fényképezőgép segítségével be lehetett lesni. Emlékeim szerint a leválni készülő lambériához az anyagot egy közeli TSZ adta, miután egy hétvégén – természetesen szigorúan önkéntes alapon, a beígért hétvégi kimaradás helyett - gyümölcsfát ültettünk.
 
Az 1. zászlóalj mögött helyezkedik el még két legénységi szálláshely. Az egyik a 3. zászlóalj épülete, ahol az alapkiképzés zajlott. A képen látható, hogy az épületet felújították. Napjainkban oktatási épület.

A 2. zászlóalj (+ harckocsizók, konyhások) épülete is áll, ez is szebb, mint annak idején. Itt található a főiskola kollégiuma. Furcsa látni, hogy most is körülbelül 20 évesek laknak itt, akárcsak a laktanya fennállása alatt. Csakhogy jelenleg az itt lakók többsége lány. Ez a környék nem kevésbé mozgalmas és zajos mint annak idején, azzal a különbséggel, hogy ezúttal már nem menetdaltól hangos a környék, hanem sokkal inkább főiskolai buliktól (pl. Halloween-party).
 
Nagyon érdekes megfigyelni a konyha és a legénységi étkezde sorsát. A falaknak az a része, amelyiket a kollégium felől látni lehet, frissen vakolva néz ki. Viszont az épület többi részéről a History Channel egyik sorozata jutott eszembe, amelynek címe „Élet az ember után”, vagyis mi történne a Földdel és azzal, ami rajta található, ha egyszer eltűnnének az emberek.
 
Az étkezde mellett áll a CsMO, azaz a Csapat Művelődési Otthon. Ez is felemás képet mutat, hiszen részben felújították, ki is bővítették. A főiskola nagyelőadója ebben található. Az egykoron szorosan ide tartozó laktanya-tévének és stúdiónak helyt adó épület viszont teljesen lepukkant állapotban van. A telephely napjainkban le van választva, így ezúttal nem jutottam be oda, csupán egy képet sikerült készíteni a kerítésen keresztül.

A virtuális séta véget ért. Érdekes, időnként megborzongató érzés volt azon helyen eltölteni pár napot, ahol több mint egy évig katonáskodtam. Rájöttem, hogy a terület, az óriási park – az egyes rossz állapotban lévő épületek ellenére – sokkal szebb, mint ahogy emlékeztem rá. Remélem, eljutok még egyszer Zalaegerszegre és akkor igyekszem felderíteni a telephelyet, valamint az egyes számú gyakorlóteret.

Ápdét: Optika felrakta ide az összes képet, amit a laktanyában készített. Az érdeklődők csak kattintsanak!